Mostanában gyakran kísérletezek a konyhában. Szeretek főzni, szeretek új
ízeket, új ételeket kipróbálni. De legalább úgy szeretem a hagyományos
ételeket is. Szóval mindegy, hogy mi, csak kaja legyen! Nagy kedvencem a
húsleves, amit képes lennék naponta három étkezésnél is elfogyasztani.
Soha nem unnám meg! A családom leginkább valamilyen tészta betéttel
szereti, én azonban nem kedvelem a bolti levestésztákat, ezért - ha
kedvükben akarok járni - ilyenkor grízgaluskával tálalom. Egy hétvégi
húsleves főzés alkalmával, hirtelen felindulásomban - hogy ne a kissé
már unalmas grízgaluska legyen a levesben - eszembe jutott a
gyerekkorom. Nagymamám, és anyukám finom házi húslevese, csigatésztával.
Hát persze! Ki ne emlékezne a mama húslevesére?
Az Alföldön ünnepi ételek, lakodalmak alkalmával soha nem maradhatott el a húsleves sodrott csigatésztával. Engem mindig meggyógyított, ha beteg voltam. Torokfájás, gyomorrontás? Ugye, emlékszel te is? Egy jó forró húsleves, amit a mama főzött, és néhány nap múlva már sehol sem volt a betegség. A kedvencem galambhúsból készült. Azért tartottuk őket a japán csirkékkel, és csirkékkel együtt, hogy mindig legyen a háznál levesnek való. Sajnos már elég ritkán lehet kapni galambhúst. Pedig szerintem abból, és a gyöngytyúkból lehet a legízletesebb húslevest főzni.
Gyerekkori emlékeimben él, amikor anyukám megfőzte az isteni finom galambhúslevest a félbe vágott galambokból, és a levesből kiszedve a főtt húst kirántotta. Krumplipürével, vagy sült krumplival királyi ebédet varázsolt a családnak. Talán emiatt is szeretem annyira a húslevest, mert a gyerekkoromra emlékeztet. Gyönyörű sárga gyöngyök úsztak a leves tetején, tele finom zöldségekkel, mennyei volt. Jól eső érzés, amikor a kislányom - aki már harminc éves - megkér rá, hogy főzzek egy finom húslevest, mert az enyém az igazi. És én tudom, a mama levese tényleg az igazi! Mostanában leginkább pulykanyakból főzöm, mert ízletes, és húsban is gazdag levest készíthetek belőle.
Ez a poszt most a csigatészta, vagy más nevén lúdgége készítése révén íródott. Ennek készítését írom le, hogy megmaradjon az utókornak, és a kedvenc ételeimmel, italaimmal, süteményeimmel együtt majd kislányom is megtalálja, ha az unokám megkéri egy gyógyító húsleves elkészítésére.
Húsleves hozzávalók:
1 kg pulykanyak, vagy bármilyen vegyes, csontos hús
30 dkg sárgarépa
30 dkg gyökér
20 dkg zellergumó
1-2 szem krumpli
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
paradicsom, paprika
zellerlevél, petrezselyem
bors, só ízlés szerint
A húst a megtisztított, és félbe vágott zöldségekkel, többi hozzávalóval lábasba tesszük, annyi vízzel felengedjük, hogy ellepje. Lassú tűzön 1-1,5 óra alatt puhára főzzük. Az elfőtt vizet pótoljuk. Mikor kész, leszűrjük, és a húst a zöldségekkel vagy külön tálban tálaljuk, vagy visszatesszük a lébe, és apróra vágott petrezselyemmel szórjuk meg.
Levesbetétként cérnametéltet, csigatésztát, vagy grízgaluskát adhatunk hozzá, amit külön sós vízben főzünk ki, hogy ne igya fel a hús levét.
Hosszú-hosszú évek óta nem készítettem házi tésztát. Lusta, vagy inkább
kényelmes háziasszonyként mindig bolti tésztát vettem és azt tettem a
levesbe - ha tettem. Most azonban kedvet kaptam, hogy kipróbáljam a
saját, házi készítésű csigatésztámat. A konyhaszekrény fiókjában lapult
már évtizedek óta nagymamám csigakészítő eszköze - amit még az ő
édesanyjától örökölt - és én mindig csak nézegettem, hogy egyszer majd
biztos jó hasznát veszem. Most jött el az ideje! Szegény, kissé már
rozoga, de a célnak tökéletesen megfelel. Egy bordázott anyag, ami
nádból készült, (kézzel) valamikor szövőszékhez tartozó elnyűtt borda
darabja volt, és egy kötőtűhöz hasonló pálcika, a sodró. Utoljára
gyerekkoromban használtam. Nagymamámnak segítettem, amikor csigatésztát
készített a vasárnapi ebédhez. Emlékszem, akkor esetlenül tekergettem a
kis kockára vágott tésztát, és sodortam a nádon.
Most bátran elővettem a fiók mélyéről, és emlékeimet felidézendő, megnéztem az interneten néhány videót, hogy hogyan is kell használni. Azóta már második alkalommal használtam, mert az élmény, amit a házi készítésű tészta adott, az felülmúlhatatlan. Egészen más íze van, mint a boltinak! Első alkalommal kissé elnagyoltam a csigucikat, ezért muszáj volt újra kipróbálnom, hogy gyakoroljak, és csinos kis tésztákat készítsek. Második alkalommal már egész formás és egyenletes lett az alkotásom. Meg is mutatom a fotón a végeredményt.
Házi csigatészta (lúdgége) hozzávalók:
1 egész tojás
1 mokkáskanálnyi só
annyi liszt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk
Az elkészült tésztát letakarjuk, és fél órát pihentetjük, hogy könnyen nyújtható legyen. Sodrófával, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk. A csíkokból a kezünkben egy darabot feltekerünk az orsóra, majd a bordán megsodorjuk, és azzal a mozdulattal letépjük, hogy ezáltal apró, bordázott csigává váljanak. Egyes videókon láttam, - és régen nagymamám is így készítette - hogy a vékonyra nyújtott tésztát szögletesre vágják, amiből egy-egy csigatésztát sodornak. Az előbbi - szalagos - verziót kényelmesebbnek tartottam, és így is gondolom, mert kipróbáltam. A tésztát letakarva tartjuk, hogy ne száradjon ki gyorsan, mert akkor törik, nem lehet sodorni. Ki kell tapasztalni, hogy mennyire legyen szikkadt, mert az sem jó, ha túl lágy. Egy tojásból kb 4-6 főre készíthetünk levesbetétet. Ha van kedved, több tojásból is elkészítheted, és megszárítva, celofánba téve felhasználhatod az ünnepi levesbe. Arra ügyelj, hogy egyszerre ne gyúrj be sok tésztát, mert hamar kiszáradhat.
Arra is figyelj, hogy ne hagyd őrizetlenül az elkészül tésztát, mert úgy jársz, mint én. A macskuszom felét bekebelezte a konyhapulton száradó tésztának, mire észrevettem. :) :) :)
Az Alföldön ünnepi ételek, lakodalmak alkalmával soha nem maradhatott el a húsleves sodrott csigatésztával. Engem mindig meggyógyított, ha beteg voltam. Torokfájás, gyomorrontás? Ugye, emlékszel te is? Egy jó forró húsleves, amit a mama főzött, és néhány nap múlva már sehol sem volt a betegség. A kedvencem galambhúsból készült. Azért tartottuk őket a japán csirkékkel, és csirkékkel együtt, hogy mindig legyen a háznál levesnek való. Sajnos már elég ritkán lehet kapni galambhúst. Pedig szerintem abból, és a gyöngytyúkból lehet a legízletesebb húslevest főzni.
Gyerekkori emlékeimben él, amikor anyukám megfőzte az isteni finom galambhúslevest a félbe vágott galambokból, és a levesből kiszedve a főtt húst kirántotta. Krumplipürével, vagy sült krumplival királyi ebédet varázsolt a családnak. Talán emiatt is szeretem annyira a húslevest, mert a gyerekkoromra emlékeztet. Gyönyörű sárga gyöngyök úsztak a leves tetején, tele finom zöldségekkel, mennyei volt. Jól eső érzés, amikor a kislányom - aki már harminc éves - megkér rá, hogy főzzek egy finom húslevest, mert az enyém az igazi. És én tudom, a mama levese tényleg az igazi! Mostanában leginkább pulykanyakból főzöm, mert ízletes, és húsban is gazdag levest készíthetek belőle.
Ez a poszt most a csigatészta, vagy más nevén lúdgége készítése révén íródott. Ennek készítését írom le, hogy megmaradjon az utókornak, és a kedvenc ételeimmel, italaimmal, süteményeimmel együtt majd kislányom is megtalálja, ha az unokám megkéri egy gyógyító húsleves elkészítésére.
Húsleves hozzávalók:
1 kg pulykanyak, vagy bármilyen vegyes, csontos hús
30 dkg sárgarépa
30 dkg gyökér
20 dkg zellergumó
1-2 szem krumpli
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
paradicsom, paprika
zellerlevél, petrezselyem
bors, só ízlés szerint
A húst a megtisztított, és félbe vágott zöldségekkel, többi hozzávalóval lábasba tesszük, annyi vízzel felengedjük, hogy ellepje. Lassú tűzön 1-1,5 óra alatt puhára főzzük. Az elfőtt vizet pótoljuk. Mikor kész, leszűrjük, és a húst a zöldségekkel vagy külön tálban tálaljuk, vagy visszatesszük a lébe, és apróra vágott petrezselyemmel szórjuk meg.
Levesbetétként cérnametéltet, csigatésztát, vagy grízgaluskát adhatunk hozzá, amit külön sós vízben főzünk ki, hogy ne igya fel a hús levét.
 |
| Első próbálkozásom a csigatészta készítéssel |
Most bátran elővettem a fiók mélyéről, és emlékeimet felidézendő, megnéztem az interneten néhány videót, hogy hogyan is kell használni. Azóta már második alkalommal használtam, mert az élmény, amit a házi készítésű tészta adott, az felülmúlhatatlan. Egészen más íze van, mint a boltinak! Első alkalommal kissé elnagyoltam a csigucikat, ezért muszáj volt újra kipróbálnom, hogy gyakoroljak, és csinos kis tésztákat készítsek. Második alkalommal már egész formás és egyenletes lett az alkotásom. Meg is mutatom a fotón a végeredményt.
Házi csigatészta (lúdgége) hozzávalók:
1 egész tojás
1 mokkáskanálnyi só
annyi liszt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk
Az elkészült tésztát letakarjuk, és fél órát pihentetjük, hogy könnyen nyújtható legyen. Sodrófával, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk. A csíkokból a kezünkben egy darabot feltekerünk az orsóra, majd a bordán megsodorjuk, és azzal a mozdulattal letépjük, hogy ezáltal apró, bordázott csigává váljanak. Egyes videókon láttam, - és régen nagymamám is így készítette - hogy a vékonyra nyújtott tésztát szögletesre vágják, amiből egy-egy csigatésztát sodornak. Az előbbi - szalagos - verziót kényelmesebbnek tartottam, és így is gondolom, mert kipróbáltam. A tésztát letakarva tartjuk, hogy ne száradjon ki gyorsan, mert akkor törik, nem lehet sodorni. Ki kell tapasztalni, hogy mennyire legyen szikkadt, mert az sem jó, ha túl lágy. Egy tojásból kb 4-6 főre készíthetünk levesbetétet. Ha van kedved, több tojásból is elkészítheted, és megszárítva, celofánba téve felhasználhatod az ünnepi levesbe. Arra ügyelj, hogy egyszerre ne gyúrj be sok tésztát, mert hamar kiszáradhat.
Arra is figyelj, hogy ne hagyd őrizetlenül az elkészül tésztát, mert úgy jársz, mint én. A macskuszom felét bekebelezte a konyhapulton száradó tésztának, mire észrevettem. :) :) :)
