Mostanában gyakran kísérletezek a konyhában. Szeretek főzni, szeretek új
ízeket, új ételeket kipróbálni. De legalább úgy szeretem a hagyományos
ételeket is. Szóval mindegy, hogy mi, csak kaja legyen! Nagy kedvencem a
húsleves, amit képes lennék naponta három étkezésnél is elfogyasztani.
Soha nem unnám meg! A családom leginkább valamilyen tészta betéttel
szereti, én azonban nem kedvelem a bolti levestésztákat, ezért - ha
kedvükben akarok járni - ilyenkor grízgaluskával tálalom. Egy hétvégi
húsleves főzés alkalmával, hirtelen felindulásomban - hogy ne a kissé
már unalmas grízgaluska legyen a levesben - eszembe jutott a
gyerekkorom. Nagymamám, és anyukám finom házi húslevese, csigatésztával.
Hát persze! Ki ne emlékezne a mama húslevesére?

Az Alföldön ünnepi
ételek, lakodalmak alkalmával soha nem maradhatott el a húsleves sodrott
csigatésztával. Engem mindig meggyógyított, ha beteg voltam.
Torokfájás, gyomorrontás? Ugye, emlékszel te is? Egy jó forró húsleves,
amit a mama főzött, és néhány nap múlva már sehol sem volt a betegség. A
kedvencem galambhúsból készült. Azért tartottuk őket a japán
csirkékkel, és csirkékkel együtt, hogy mindig legyen a háznál levesnek
való. Sajnos már elég ritkán lehet kapni galambhúst. Pedig szerintem
abból, és a gyöngytyúkból lehet a legízletesebb húslevest főzni.
Gyerekkori emlékeimben él, amikor anyukám megfőzte az isteni finom
galambhúslevest a félbe vágott galambokból, és a levesből kiszedve a
főtt húst kirántotta. Krumplipürével, vagy sült krumplival királyi
ebédet varázsolt a családnak. Talán emiatt is szeretem annyira a
húslevest, mert a gyerekkoromra emlékeztet. Gyönyörű sárga gyöngyök
úsztak a leves tetején, tele finom zöldségekkel, mennyei volt. Jól eső
érzés, amikor a kislányom - aki már harminc éves - megkér rá, hogy
főzzek egy finom húslevest, mert az enyém az igazi. És én tudom, a mama
levese tényleg az igazi! Mostanában leginkább pulykanyakból főzöm, mert
ízletes, és húsban is gazdag levest készíthetek belőle.
Ez a poszt most a
csigatészta, vagy más nevén lúdgége készítése révén íródott. Ennek
készítését írom le, hogy megmaradjon az utókornak, és a kedvenc
ételeimmel, italaimmal, süteményeimmel együtt majd kislányom is
megtalálja, ha az unokám megkéri egy gyógyító húsleves elkészítésére.
Húsleves hozzávalók:
1 kg pulykanyak, vagy bármilyen vegyes, csontos hús
30 dkg sárgarépa
30 dkg gyökér
20 dkg zellergumó
1-2 szem krumpli
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
paradicsom, paprika
zellerlevél, petrezselyem
bors, só ízlés szerint
A húst a megtisztított, és félbe vágott zöldségekkel, többi hozzávalóval
lábasba tesszük, annyi vízzel felengedjük, hogy ellepje. Lassú tűzön
1-1,5 óra alatt puhára főzzük. Az elfőtt vizet pótoljuk. Mikor kész, leszűrjük, és a húst a
zöldségekkel vagy külön tálban tálaljuk, vagy visszatesszük a lébe, és
apróra vágott petrezselyemmel szórjuk meg.
Levesbetétként cérnametéltet, csigatésztát, vagy grízgaluskát adhatunk
hozzá, amit külön sós vízben főzünk ki, hogy ne igya fel a hús levét.
 |
| Első próbálkozásom a csigatészta készítéssel |
Hosszú-hosszú évek óta nem készítettem házi tésztát. Lusta, vagy inkább
kényelmes háziasszonyként mindig bolti tésztát vettem és azt tettem a
levesbe - ha tettem. Most azonban kedvet kaptam, hogy kipróbáljam a
saját, házi készítésű csigatésztámat. A konyhaszekrény fiókjában lapult
már évtizedek óta nagymamám csigakészítő eszköze - amit még az ő
édesanyjától örökölt - és én mindig csak nézegettem, hogy egyszer majd
biztos jó hasznát veszem. Most jött el az ideje! Szegény, kissé már
rozoga, de a célnak tökéletesen megfelel. Egy bordázott anyag, ami
nádból készült, (kézzel) valamikor szövőszékhez tartozó elnyűtt borda
darabja volt, és egy kötőtűhöz hasonló pálcika, a sodró. Utoljára
gyerekkoromban használtam. Nagymamámnak segítettem, amikor csigatésztát
készített a vasárnapi ebédhez. Emlékszem, akkor esetlenül tekergettem a
kis kockára vágott tésztát, és sodortam a nádon.
Most bátran elővettem a
fiók mélyéről, és emlékeimet felidézendő, megnéztem az interneten
néhány videót, hogy hogyan is kell használni. Azóta már második
alkalommal használtam, mert az élmény, amit a házi készítésű tészta
adott, az felülmúlhatatlan. Egészen más íze van, mint a boltinak! Első alkalommal kissé elnagyoltam a
csigucikat, ezért muszáj volt újra kipróbálnom, hogy gyakoroljak, és
csinos kis tésztákat készítsek. Második alkalommal már egész formás és
egyenletes lett az alkotásom. Meg is mutatom a fotón a végeredményt.
Házi csigatészta (lúdgége) hozzávalók:
1 egész tojás
1 mokkáskanálnyi só
annyi liszt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk
Az elkészült tésztát letakarjuk, és fél órát pihentetjük, hogy könnyen
nyújtható legyen. Sodrófával, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és
kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk. A csíkokból a kezünkben egy darabot
feltekerünk az orsóra, majd a bordán megsodorjuk, és azzal a mozdulattal
letépjük, hogy ezáltal apró, bordázott csigává váljanak. Egyes videókon
láttam, - és régen nagymamám is így készítette - hogy a vékonyra
nyújtott tésztát szögletesre vágják, amiből egy-egy csigatésztát
sodornak. Az előbbi - szalagos - verziót kényelmesebbnek tartottam, és
így is gondolom, mert kipróbáltam. A tésztát letakarva tartjuk, hogy ne
száradjon ki gyorsan, mert akkor törik, nem lehet sodorni. Ki kell
tapasztalni, hogy mennyire legyen szikkadt, mert az sem jó, ha túl lágy.
Egy tojásból kb 4-6 főre készíthetünk levesbetétet. Ha van kedved, több
tojásból is elkészítheted, és megszárítva, celofánba téve
felhasználhatod az ünnepi levesbe. Arra ügyelj, hogy egyszerre ne gyúrj
be sok tésztát, mert hamar kiszáradhat.
Arra is figyelj, hogy ne hagyd őrizetlenül az elkészül tésztát, mert úgy jársz, mint én. A macskuszom felét bekebelezte a konyhapulton száradó tésztának, mire észrevettem. :) :) :)