Svéd mézes kalács

Akármilyen bosszantó, évek óta menetrendszerűen bekövetkezik, hogy karácsony előtt ágyba dönt valami erőszakos vírus. Már nevet is találtam ki neki, ez nálam a "karácsony betegség". :)

Véget ért az egész éves hajrá a munkában, végre a megérdemelt pihenésemet tölthettem volna. Azonban néhány nappal az ünnepek előtt menetrendszerűen elkezdett folyni az orrom, tüsszögtem, fájt a torkom, a fülem, nem beszélve az éjszakai izzadásról, és nagyon levert voltam. Most valamiért sokkal rosszabbul viseltem, mint korábban. Talán öregszek? Csak feküdni volt kedvem, de még az is fájt. Lángoltak az ízületeim, és szűnni nem akaró köhögés gyötört, majd kiszakadt a tüdőm. Szerencsére lázam nem volt, csak hőemelkedésem, igaz, hogy évtizedek óta nem voltam lázas, akármilyen betegség kapott el.

Megemelt dózisban szedtem a táplálék kiegészítőimet, mert tudom, hogy mindig segítenek a bajban, és pár nap alatt a legvadabb betegséget is legyőzöm velük. Tömtem magamba a DXN termékeket, a Cordyceps gombát, Ganoderma gombát, Spirulinát, a C vitamint, és a D vitamint, mégis legyőzött a "karácsony betegség". Nem kellett sok idő, teljesen levett a lábamról, akár egy nőcsábász pasi. Most pedig igazán szükség lett volna az energiámra, mert készülni kellett a családi ünnepre. Gyerekeimet, unokáimat vártam haza itthonról és külföldről is, és a legfinomabb ételeket akartam az ünnepi asztalra tenni, hazai ízekkel.

Segítettek átvészelni ezt az áldatlan állapotot a DXN termékei, jó hasznát vettem a fenyőrügy szirupnak, amit még tavasszal készítettem, és a gyógynövény kivonatos Herbal Swiss forró italpor is megmentett minden reggel, délben és este. Annyi erőt kaptam, hogy mindent elkészítsek, megfőzzek, megsüssek, amit elterveztem. Igaz, hogy illatokat és ízeket egyáltalán nem éreztem, kénytelen voltam a több évtizedes gyakorlatomra támaszkodni az ízesítéssel, fűszerezéssel, sózással. Végül most is megúsztam orvos és gyógyszerek nélkül, - bár az ünnepek alatt még rendelés sem volt, csak ügyelet - és pár nap alatt annyi erőt kaptam, hogy mindennel időben elkészüljek.

A visszajelzések alapján azt hiszem sikerült igazi, jó hazai ízeket varázsolnom az ételekbe. A többnapos ünnepen jó volt együtt lenni kis családommal szeretetben, békességben. Ez is sok erőt adott nekem. Az elmaradhatatlan halászlé, a húsleves, gyömbéres sütőtökleves, a (húsos és vegán) töltött káposzta, házi disznótoros, finom sült húsok, humusz, diós, mákos bejgli mellett jókat beszélgettünk és együtt ünnepeltük a karácsonyt a hanukával. Mikor vége lett az ünnepeknek, és a betegségemmel is volt időm foglalkozni, akkor döbbentem rá, hogy ez a mostani "karácsony betegség" más, mint az eddigiek. Azok elmúltak néhány nap alatt. Most január eleje van, és még mindig nem akarnak szűnni a tünetek, pedig már egy hete szinte kis sem kelek az ágyból, csak ami miatt a legszükségesebb.

Volt még tervbe véve pár dolog, de most kimaradt a karácsonyi menüből a szokásos krumplisaláta, a zserbó, és a mézes kalács, ami azóta is ott lapult begyúrva a hűtőben, azonban ez már csak az új évre készült el. Biztos nagy sikere lett volna karácsonykor, mert nagyon finom lett!



Hozzávalók

50 dkg liszt
2 dl kristálycukor
1 dl méz
20 dkg margarin
1 dl víz
1 kiskanál szódabikarbóna
1 kiskanál őrölt fahéj
1 kiskanál őrölt szegfűszeg
1 kiskanál őrölt gyömbér
csipet só

Elkészítés

A margarint összemorzsoltam a liszttel, a mézet felfőztem a vízzel, és a cukorral, majd kihűtve összegyúrtam a liszttel, és beledolgoztam a fűszereket. Folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentettem a hűtőben. Másnap kb. 2 milliméter vastagra nyújtottam, és kiszaggattam. Kedvenc cseréptálamat kibéleltem sütőpapírral, amiben 5 perc alatt készre sütöttem, 180 fokra előmelegített sütőben. Még langyosan kiszedtem a cseréptálból, hogy ne törjön, mert miután kihűlt, könnyen törik.